Történetünk

2009-05-27 14:21
kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás

 


Miként az egykori nemesi vármegyék levéltárai általában, a nógrádi is az idők során egyre szűkebbnek bizonyuló alispáni és nótáriusi levelesládából nőtt ki. Múltunk folyamatosan gyarapodó emlékeit pusztító tűzvész, zord háborús körülmények, hozzá nem értő kezek sorvasztották a 17. században, a (neo)abszolutizmus idején, és legutóbb a 20. század derekán. A hadikórházi célokra igénybe vett megyeházából 1945-ben kiköltöztetett levéltár polgári kori iratai egyes vélemények szerint akár 70%-os csonkulást is elszenvedhettek, a tanácskorszak kezdetén pedig több ezer kilogrammnyi történeti érték vált a felelőtlen papírgyűjtési kampányok áldozatává. Ekkor a Pest Megyei Közlevéltár őrizetébe utalták a maradék iratanyagot, ahonnan aztán a levéltárak tanácsi kezelésbe vételének idején költözhetett haza.

Dr. Schneider Miklós vezetésével és két munkaerővel 1968 októberében fejeződött be a megye írásos forrásainak visszatelepítése, s indult meg a kapcsolatfelvétel a megyei levéltári anyag utánpótlását biztosító - a történeti értékű iratokat létrehozó - szervekkel. Az iratgyűjtés-iratőrzés-iratfeldolgozás hármas alapkövetelményének ekkortól folyamatosan és egyre szakszerűbben felel meg intézményünk, mely 1984-ben balassagyarmati, 1993-ban bátonyterenyei részleggel bővült ki. (Kíváncsi a részletekre?)

 

 

1968: Hazaköltözik Budapestről a Nógrád Megyei Levéltár.
Ladányi Erzsébet levéltáros ellenőrzi a dobozok tartalmát a szállítás előtt