A Múzeumok Éjszakájának Kiállítás a börtönben Büntetésvégrehajtás
programja képekben
Sajtótudósítások Hanganyagok A rendezvény támogatói
Egy gyilkosság A rendezvényen készült Balassagyarmati
rekonstrukciója képek túszdráma
|
Levéltárunk, kapcsolódva a Múzeumok Éjszakájának rendezvénysorozatához, 2009. június 20-án nem mindennapi programot szervezett az Európa-szerte párját ritkító Balassagyarmati Fegyház és Börtön épületében. Rendezvényünk, az alábbi programokat kínálta:
A balassagyarmati Madách Filmszínház aznapi repertoárján szerepelt Gazdag Gyula 1989-ben készült filmje, a Túsztörténet, amely a városban történteket dolgozza fel: 1973-ban a téli szünetről a kollégiumba visszatérő diáklányokat két fegyveres ejtette túszul. A Pintye testvérek – egy helyi, magas rangú határőrtiszt két fia – apjuktól ellopott fegyverekkel vették be magukat a kollégiumba, s a túszokért cserében disszidálni akartak. Több megoldási variációt is kigondoltak a hatóságok, végül a hatodik napon az idősebb fiúval mesterlövész végzett, a fiatalabbat pedig elfogták és 15 évre ítélték. Az ügy aktáit levéltárunk őrzi, amelyeket a vetítés helyszínén állítottunk ki, illetve mutattunk be (Szederjesi Cecília).
A mozi elől 15 és 20 óra között félóránként rabszállító autó („rabomobil”) indult, mely az érdeklődőket a börtön udvarára, a börtönkápolna egykori harangjához szállította. A csoportokat itt fogadták programvezetőink (Sebestyén Kálmán, Galcsik Zsolt, Jusztin Péter).
A program első állomása az épület alsó szintjén berendezett cellaenteriőr volt, mely a 19. század első felét (a börtön építésének korát), azon belül a betyárvilágot idézte fel. Végh József mutatta be a híres helyi betyár, Sisa Pista peranyagát, majd Pál István dudás nótázott Sisa Pistáról, Bartus Józsefné herencsényi mesemondó pedig róla szóló mesét mondott el.
Az emeleti enteriőr egy „modernstílusú” cellát imitált, ahol rabruhába öltözve nyílt mód fényképezkedésre.
A volt börtönkönyvtár napjainkban kapja vissza eredeti kápolna funkcióját. Az üres téren látogatóink megpihenhettek, illetve megtekinthették kiállításunk elemeit, meghallgathatták kapcsolódó előadásainkat a börtön építésének levéltári dokumentumairól (Hausel Sándor), az iratrendezési munka fázisairól (Naszádiné Szabó Andrea) és a büntetés-végrehajtási intézetek hétköznapjairól (a börtön egy munkatársa).
Az előtérben egy ötvenes évekbeli koncepciós per dokumentumait mutatta be Tóth Tamás: Bolla Kálmán volt cserhátsurányi földbirtokos volt kastélyának padlásán, 1951-ben, az ÁVH fegyvereket talált, vagy rejtett el. A statáriális bíróság nyilvános tárgyaláson halálra ítélte, s azonnal kivégezte.
A börtön udvarán állt egykor az akasztófa, melyet némileg stilizálva újraépítettünk. Egy sötét folyosó kialakításával igyekeztünk megidézni az olykor ártatlan kivégzettek utolsó útját.
A bejárathoz visszaérve vettünk búcsút a látogatóktól, akiknek távozásukkor lehetőségük volt rabmunkákat vásárolni, „börtöntetkót” és elbocsátó levelet készíttetni.












