Feliratkozás a hírlevélre

 

 

A BALASSAGYARMATÉRT BARÁTI KÖR TUDÓSÍTÁSA A KÖTET BEMUTATÓJÁRÓL

 

KÉPGALÉRIA

 

 

 

 

2010. április 23-án délután Csesztve 800 éve épített románkori műemléktemploma adott otthont egy olyan kiadvány bemutatásának, amely még 2009 utolsó napjaiban jelent meg a Nógrád Megyei Levéltár gondozásában. Tárgya a napjainkban már csak dűlőnévként élő Koplány falu, amely egyik honfoglaló nemzetségünk nevét őrzi. A hajdani falunak az okleveles adatain kívül figyelemre építészeti öröksége az a körtemplom, amelynek már csak a földben rejtőző alapfalai maradtak ránk. A könyv valójában két szerző munkáját tartalmazza. Rácz Jenő elemző és katalogizáló munkájához kapcsolódik függelékként a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum régészének, Zandler Krisztiánnak a cikke, amely a késői kőkori lengyeli kultúrának a szügyi, bakói és koplányi határból származó pattintott és csiszolt kő eszközeit vizsgálja. A Szerző részle tesen elemzi a neolitkori leletek felhasznált nyersanyagait és lehetséges származási helyeiket. Lelőhelyenként közli a pattintott, illetve csiszolt kőeszközöket, a fenti szempontok szerint vizsgálva azokat.

A Nógrád megyében ritkaságszámba menő régészeti kötet szakmai sajátosságait, jelentőségét dr. Siklósi Gyula régész, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének főmunkatársa méltatta. Elemzésében rámutatott, hogy az okleveles források, a terepbejárások tárgyi anyaga, a korábbi régészeti feltárások, valamint a rendelkezésre álló térképészeti adatok összevetése és elemzése újszerű képet ad Csesztve környékének több évezredes múltjáról a késői kőkortól az Árpád-koron át a XVII. század elejéig.
A kötet szerkesztője, dr. Hausel Sándor, a Nógrád Megyei Levéltár főlevéltárosa a közel félszáz érdeklődő előtt ismertetésében kiemelte, hogy bár minden könyv megjelenése egy kultúrtörténeti esemény, mégis a most méltatandó kiadvány megjelenése különös figyelmet érdemel, hiszen megyénkben az 1930-as évek óta nem jelent meg önálló régészeti témájú kötet. Hangsúlyozta, hogy a nagy szorgalommal és rendszeres munkával megvalósított gyűjtés, valamint a részletekbe menő feldolgozás nemcsak tanulmányként értékes a szakemberek és a helytörténeti kutatók számára, hanem az elkövetkezendő évtizedekben bizonyosan forrásként is fog szolgálni számukra.

A Szerző a munkájában összegzi a Koplány faluban és a környékén végzett eddigi régészeti kutatásokat, illetve azoknak a korábbi történeti tudásunkat gazdagító eredményeit a középkor előtti történeti korszakokból: a neolitikum, a római uralom, a népvándorlás, a honfoglalás és a középkor idejéből.
Végigkíséri a település Árpád-, Anjou- és Zsigmond- és törökkori birtoklástörténetét. Külön figyelmet szentel a már csak alapfalaiban létező koplányi körtemplomnak, amelynek keletkezési ideje egyelőre meghatározatlan. Az eddig ismert kevés hasonló rotunda (Szanda, Romhány) azt sejteti, hogy megyénk területén feltehetőleg még több hasonlót rejthet a föld. Az elemző részt követi a részletes leletkatalógus, amely egybevethető a tanulmányt lezáró, a leleteket bemutató képekkel. A leletkatalógus leírja az összegyűjtött tárgyak legfontosabb jellemzőit, úgymint a lelőhelyüket, milyen edénynek

voltak a részei, milyen a színük, milyen égetési technika termékei, közli továbbá a leletek perem- és fenékvastagságát, a díszítését, az agyagsoványítás anyagát.
Végezetül mindezeken túl talán nem mellékes megjegyezni, hogy a Szerző tudományos, okszerű elemzése mellett is érződik a környék iránti szeretete, aminek egyszerű lehet a magyarázata. Rácz Jenő – a nógrádi múzeumi szervezet restaurátora – számára a környék nem csupán egy kutatandó téma, hanem a lakóhelye is.