A második világháborút követő népességmozgások jelentősen módosították a szovjetek által megszállt zóna etnikai képét. Ez az átrendeződés különösen súlyosan érintette a Kárpát-medencében élő magyarságot. Erről a fájdalmas eseménysorról sokáig csak részinformációkat, vázlatos feldolgozásokat olvashattunk. Az utóbbi két évtizedben indultak meg azok a kutatások, amelyek a maguk teljességében tárják elénk a tragikus történéseket.
A háborút követő években végrehajtott csehszlovák–magyar lakosságcsere, a magyarság jogfosztása, Csehszlovákián belüli kényszer-áttelepítése a legsúlyosabb nemzeti tragédiáink sorát szaporítja. Magyarok tízezrei kényszerültek új életet kezdeni, hátrahagyva évszázados közösségeiket, őseik sírját. Mindez oly nagy mértékben alakította át a magyar nyelvterület etnikai összetételét, amelyhez fogható népesség-átrendeződésre a török háborúkat követő 18. századi migráció óta nem volt példa.
Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Magyarországról önkéntesen áttelepülő szlovákok tízezreinek távozása máig hatóan gyengítette meg a hazai kisebbséget.
Kötetünkben szlovák és magyar kutatók tesznek kísérletet arra, hogy közös gondolkodással adjanak számot erről a mindkét ország múltjához hozzátartozó tragikus történetről.


