|
Majd' kétszáz esztendeje egy büszke lengyel gróf fia beleszeretett egy parasztleányba, s szíve választottjáért apjával is szembeszegülve, minden vagyonáról lemondva rangon aluli házasságot kötött. Nagy szeretetben, és még nagyobb szegénységben (kertészkedésből élve) elhagyták hazájukat, és a Felvidéken, Liptó vármegyében húzódtak meg. Legidősebb fiuk szabó lett, az ő fia pedig, az 1875-ben, Magyarfalun született Domszky János a pékmesterséget tanulta ki. 1906-ban költözött Szécsénybe, ahol családi pékséget alapított, és ellátta a környéket híresen finom áruival. Az első világháborút és Szibériát megjárt mestertől fia vette át a stafétabotot, aki - milyen kifürkészhetetlen a sors! - rangon aluli férje lett egy jómódú keszthelyi leánynak. Szécsényben kilenc gyermeket neveltek, s egyikük tovább is vitte a pékséget - mígnem jött az államosítás...
|
![]() |



